Nem tudom, minek töröm magam ennek a leírásával. A legjobb lenne, ha hagynám, hogy a saját hibádból tanuld meg. De teszek egy utolsó kísérletet.
Egy szerelemhez két ember kell. És ahhoz, hogy gyereked lehessen, már sajnos nem elég két ember. Ugyanis legalább háromról beszélünk. Ott vagy Te, a partnered, meg a csemetéd. Az okos ember már azelőtt így gondolkozik, mielőtt a lány anya lesz.
Ne szaladjunk ennyire előre! Az ifjú anya- és apajelölt igenis legyen biztos egymásban! És nagyon fontos, hogy szeressék egymást, mielőtt még bármi ökörséget csinálnának. Egy kicsit nyersebben megfogalmazva, ha a szülőjelölteket nem tartja össze semmi, akkor egy gyerek sem fogja. Ez tény, nem kell belekötni, nem kell megmagyarázni.
Oly sokat beszéltem már a szerelemről, itt az ideje, hogy valami értelme is legyen. Tételezd fel, hogy a párodba nem vagy szerelmes. Előfordul az ilyesmi. (Lehet magyarázni, hogy nem vagyok szerelmes, de szeretem, bla-bla-bla… ) Viszont őt (vagy téged) egyszer megtalál a szerelem. Ez is tény, nem magyarázandó. És sajnálatos módon, ha egy szerelem viszonzott, akkor azt az Úr se szedi szét. Mert képtelenség neki ellenállni. Természetesen vannak, akik meg tudják tenni, de annak is ára van. Méghozzá a boldogságuk. Nem lesz olyan nap, hogy ne gondolna a partner arra a bizonyos Hufnágel Pistire. És mit gondolsz, Kedvesem, ki fogja ezt kegyetlenül megszívni? A kölyköd!!!
És akkor jön majd a sírás, meg a zokogás, hogy „Jaaaaj, de nagyon boldogtalan vagyok, és jaaaaj, de szar az életem!!!” És akkor mit gondolsz, hogy ki volt a hülye? Nézz a tükörbe, és meglátod!!!
Menjünk tovább, itt az ideje megtekinteni a jövőt! Olyan ez, mint amikor a gyerekre, akinek kioldódott a cipőfűzője, rászól az anyja, hogy pofára fog esni. Az anyák látják a jövőt.
Valamelyiktökre rá fog találni a nagy Ő. Két eset van. Megtagadja magától, és boldogtalan lesz. vagy nem tagadja meg magától, és összetöri a szívedet.
Zárójeles szakasz következik:
Mielőtt folytatom, tudnod kell valamit rólam. Annak idején volt egy barátnőm, akiről megtudtam, hogy abból élt, hogy pénzért árulta a testét. Nem volt nagy szerelem, de egyszer sétáltam vele, és átmentünk egy aluljárón. Odajött egy kis cigánylány, lehetett öt, vagy hat éves. Néz a barátnőmre, nagy, könnyes szemekkel, hogy „Néni, tessék adni pénzt”. A csaj kivesz egy ötezrest a táskájából, és odaadja a kislánynak. Kérdőn nézek rá, de mielőtt megszólaltam volna, már mondta magától: A gyerek soha nem tehet semmiről!.
Nem vagyok rá büszke, hogy az életem egyik alapelvét egy román kurvától tanultam, de a tényen ez nem változtat. A gyerek szent, és alanyi jogon jár neki a szeretet, és a család. Amennyiben nem adatik meg neki, az sosem az Ő hibája, hanem minden esetben a szülőké.
Ezt valószínűleg a barátaim is olvassák, nem csak Te, kedveském. És néhányuk most a kezébe temeti az arcát, és megkérdezi a parkettától, hogy akkor Te hol voltál, te barom? Igen. Igaza van. Az életem legnagyobb hibáját követtem el. Mert én sem vagyok a lányaimmal. Illetve nem minden nap. Zárójel bezárva.
Tök mindegy, hogy melyik szülő lép le, vagy miért. Amennyiben gyereket akarsz, köteles vagy úgy választani, hogy a kapcsolat szeretetteli, békés, és tartós legyen. Amíg nem vállalod, addig azt csinálsz, amit akarsz. De ha úgy döntesz, hogy mégis szülővé kívánsz válni, és utána elromlik a dolog, akkor az én szememben lesüllyedtél egy tengerimalacon élősködő bolha szintjére. És szarok rá, hogy kinek a hibájából történt. A kölyökkel basztok ki, mind a ketten.
Kedvesem!
Most megsértődhetsz, hogy "Mi a f@szt képzelek én magamról". Igazad van, semmi közöm hozzá. Nézz tükörbe. Elképzelhető, hogy tökéletesen biztos vagy magadban. Most nézz rá a partneredre. Még mindig?
A legforróbb szeretettel ölellek, és minden jót kívánok. És remélem, hamarosan látlak, és meghívhatlak egy citromos sörre.
