Itt az én módszerem erre:
http://www.neogradys.com/penzkereseti_lehetoseg
Mindenki lesz szíves pánikszerűen regisztrálni.
UPDATE:
Fordítókat keresek!!!!! Spanyol, francia, vagy egyéb nyelvekre. Ha anyanyelvi szinten tudsz valamilyen nyelven, és le akarod fordítani ezt az oldalt, pézér, persze, akkor jelentkezz!
1984 óta eltelt harminc év.
Azt hiszed változott valami? Talán annyi, hogy Winston Smith halott.
De az élet megy tovább. A szabad akarat illúziója megvan az emberekben. A piramis csúcsán mindig ugyanazok vannak, akármit ikszelsz be a papírra, amit az orrod alá dugnak. A főtérre kiáll egy ember, akinek az arcát mindenki jól ismeri. Beszél. Ott állsz, hallgatod. És ha olyat mond, amit hallani szeretnél, akkor tapsolsz. Ahogy folytatja, elhiszed neki, hogy amire te vágysz, az nem létezik. És ha jó szónok, akkor mond helyette valamit, és már el is hitted, hogy az a te akaratod.
Mit gondolsz, a csúcson élő embereknek (legyenek bármilyen ruhában, öltönyben, csuhában, vagy palásttal letakarva) milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy te, kedvesem, jól élj? Semmilyen. Te vagy a proli. Te vagy a nép, akit irányítani kell. Gondolod, hogy a pásztor, ha az egyik birkája elkóborol, a nevén fogja szólítani? Hát nem. Egy vagy a tömegből. Az, hogy van egy neved, és van egy arcod, ami számodra a legbecsesebb kincs, senkit sem érdekel. És a saját gondolataid. Legalábbis, amiről azt gondolod, hogy a tiédek. Szavak, mondattöredékek, amik elhangzottak már egyszer. Valaki kimondta, s neked megtetszett, és onnantól annak a pártnak vagy a híve.
De van egy ennél sokkal rosszabb eset is, amikor azért vallod, amit hallottál, mert az, amit a másik díszes ruhába öltözött ember mondott, nem szimpatikus. Persze mindannyian azt állítják, hogy ők a népnek akarnak jót. És mégsincs metszete a szónokok mondandójának. Nem gondolkoztál még el azon, hogy ez hogy lehet?
2014. Harminc év.
Mit gondolsz, milyen ember irányítható a legkönnyebben? A dühös ember. Aki haragját felszítod azzal, hogy az ellenség kegyetlen, primitív, önző, vagy egyéb. Semmit nem kell tenned, mint elé kell állítanod egy rosszakarót, és máris magától teszi meg azokat a lépéseket, amiket te szeretnél, hogy megtegyen.
És most nézz magadra. te is úgy nézel ki, mint akinek van ellensége. És hidd el nekem, hogy rengeteg van. Szállj fel egy vonatra, buszra, vagy metróra. Emberek tízezrei mennek el melletted. És érezd magad különlegesen szerencsésnek, ha egy olyan hatalmas számot mondok, hogy minden második az ellenséged. Az átlagember tízből nyolc embertársát nyugodtan elkönyvelheti ellenlábasnak. Mégsem rúgsz bele senkibe sem. Vajon miért?
Mert egyikük sem úgy néz ki, mint egy háborús bűnös. Terhes anyák, kis alacsony, szemüveges, kopasz hivatalnokok, fiatal lányok és fiúk kézen fogva. Mind az ellenséged. Miért is?
Csak és kizárólag azért, mert valaki, egy szép ruhában kiállt a főtérre, és azt mondta.
Amíg te tökéletesen feleslegesen háborúzol a nem létező ellenséggel, addig nem foglalkozol a lényeggel. Hogy mitől lesz neked, és az embertársaidnak jobb. Hisz háború van, és akkor nélkülöznöd kell. Azt hiszed, hogy ha a felebarátod négyszöget rajzol a falra, te meg háromszöget, attól kibékíthetetlen ellentétek keletkeznek? Vagy félsz-e attól, hogy ha kört rajzolsz egy nyilvánvalóan négyzetrajzolók által lakott területen, akkor meglincselnek? Persze, hogy félsz. Én is félek. S nem megyünk be imádkozni egymás templomába, mert az enyémnek hegyes teteje van, a tiédnek meg lapos.
Persze ezt is csak azért, mert egy feltűnően díszes ruhába öltözött ember ezt kérte.
Harmincnégy éves lettem, rövidke írás ez, amolyan szülinapi fogadalom, mellyel az albérletem egyik sarkában meglepem magam. (Magam.)
Sínen vagyok.
Sokat játszottam jópofa stratégiai játékokkal. Az egyikben az amerikaiakkal kellett legyőzni az oroszokat, és vice versa, a másikban a zergekkel kellett legyőzni az embereket és a protoss népet. Közös vonás az összes ilyen játékban, hogy mindenféle erőforrásokat kell bányászni. És hát azok fogynak. És az ellenség meg jön, visszatarthatatlanul. És mindig előbb fejleszti ki a szuperfegyverét, mint én. És rendszerint bedob egy atombombát a bázisom közepére. És kezdhetem az egészet elölről. Csak egyvalamit elfelejt a gép. Hogy ember vagyok. És amíg egy bányászom marad, addig van remény. És amíg van egy csöppnyi erőm, és türelmem, addig borítékolható, hogy én nyerek. Mert én nyerek. Így kell tovább élnem. Vesztésre állok, megkaptam az atombombát, de bányásznivaló még van bőven, és a bányászaim, és a főépületem még áll. Ez az egész univerzum. És az idő nekem dolgozik. Nyugodt vagyok. Már nyertem is.
Vád ért engem, sok ember részéről.
Azt mondták nekem, hogy minden nőbe beleszeretek.
Tény és való. Talán olvastad a régebbi írásaimat. Ezt és ezt.
Ha egy lány lépést tesz felém, akkor már bele is szerettem.
Most hogy 34 lettem, és nem feszítettek keresztre, előadom, amit Ágitól és Ádámtól tanultam.
Ők egymásba szerettek. És szemmel láthatólag úgy, hogy azt az Isten se szedi szét. Három gyerek, két felnőtt, és negyvenmilliónyi vagyon elvesztése sem.
Mindenkinek hasonlót kívánok. (Na nem a vagyonra vonatkozó részből.) Magamnak is. És hát miért múljon rajtam? Én odateszem az egész szívemet, és mindenemet. Elképzelhető, hogy fájni fog. De én Korda Gyuri kedvenc mondását gyakorlom: Mondj All In-t!!! Én minden esetben, amikor felmerül, hogy egy lánnyal lesz köztünk valami kis kontaktus, All In-t mondok. Így két dolgot lehet elérni: azonnal veszíteni, és ugyanannyi idő alatt megnyerni mindent. Az első eset sajnálatos. Lásd az első bekezdést. A második meg maga a csoda.
Nem mondom, hogy tégy te is így. Csak azt vedd észre, hogy az idő megy.
Már felfelé megy a grafikon. És innentől szigorúan monoton növekvő. Aki jön velem, azt szívesen látom.
