Talán úgy a legegyszerűbb, ha egy triviális faszsággal kezdem.
Kell hozzá egy férfi, meg egy nő. Talán hülyeségnek hangzik. Egy bővebb mondatban Karinthy Frigyes írta le jól: "Ha ülök egy szobában, akkor ember vagyok, ha belép egy nő, akkor férfi leszek, és annál inkább vagyok férfi, minél inkább nő az, aki belépett.”
Szintén alapvetés, hogy az egyik fél elfogadja a másik lényét. Anélkül, hogy változtatni akarna rajta. Hibákkal együtt. De ezeket a hibákat nem a szőnyeg alá kell söpörni, hanem felszínre kell hozni .Mert mind olyan, mint egy szálka a köröm alatt. És a jó kapcsolat olyan, hogy megéri változni a másikért.
Egy kapcsolat tartósságát csak kőkemény munkával lehet fenntartani. Nincs ellustulás! Ha valakinek lejárt a munkaideje, akkor jön egy műszak, ami arra hivatott, hogy valami olyat tegyen az ember, ami a partnerének kedves. És itt meg kell jegyezni, hogy a kapcsolat csak úgy működik, ha mindkét fél él. És egészséges. Tehát szó nem lehet róla, hogy az egyik fél a kapcsolatért, vagy a másik félért elhagyja magát. Mindkét fél igényességet köteles mutatni önmagával szemben. A hétköznapi egészség, higiénia, fittség, ápoltság nélkülözhetetlen. Kívánatosnak kell maradni. "Ki lehessen menni vele az utcára".
Beszélgetni kell. Az olyan párbeszédek, hogy "-Mi volt a melóban? -Semmi" megengedhetetlenek. Minden gondot, problémát, azonnal meg kell beszélni. És természetesen az örömöt, boldogságot is meg kell osztani a másikkal.
Sajnálatos módon materialista világban élünk, és virágzik a vadkapitalizmus. Tehát az egésznek van egy anyagi vonzata. (Vagy csináljuk úgy, mint ha nem lenne?) Lehet az kevés pénz, vagy sok. Nem számít. És a közös életet ehhez mérten kell beállítani. Ez nem azt jeleni, hogy nem kell többre vágyni, csupán azt, hogy reális célokat kell felállítani. A lehetetlenért küzdeni lehet, Sziszüphosz is megtette. Nem megengedhető, hogy az egyik fél lustaságából/tehetetlenségéből kifolyólag hiányt szenvedjen a pár.
A férfi állandóan köteles éreztetni a nővel, hogy nő, és vice versa. És ez nem abból áll, hogy a "nő helye a konyhában van." Hanem a női mivoltát kell hangsúlyozni. Meg kell dicsérni a küllemét, illatát, szépségét, alakját. Büszkének kell lenni rá, akár a külsője miatt, akár egy munkahelyi siker miatt. A nő éreztesse a férfival, hogy férfi, és várja is el, hogy eszerint éljen, cselekedjen. A férfi kötelessége megvédeni a párt, vagy családot. A férfi legyen erős, bírja el a nehéz dolgokat. Mind fizikailag, mind lelkileg. De a nő ne tegyen úgy, mint ha férfi lenne.
Fontos, hogy legyen egy közös téma, vagy munka. Kell valami, ami egyébként is összeköti a feleket. Legyen az bármi. Akár sárkányeregetés, csillárgyártás, egészségturizmus, tánc, zene, gasztronómia, vagy egyéb. És kurva fontos, hogy az egy pozitív élmény legyen. És tartós. Egy filmben azt mondták,, hogy a válsághelyzetben született kapcsolatok soha sem tartósak. Talán ez azt jelentheti, hogy ha valami mélyponton (trauma, háború, dögvész, siralom, betegség, halál, lelki bánat) összekötötte a két felet egy közös cél, az elmúlik. Mert örvendetes, hogy elmúljon. Ha már vége a bajságnak, akkor megszűnik a cél. Okafogyott lesz.
Tudni kell a másikról mindent. Tudni kell, ha az egyik félnek pollenallergiája van, akkor nem szabad programot szerveznie a virágkarneválra. Ilyen és ehhez hasonló figyelmességek sorozata meghatározó egy kapcsolatban.
Mindenki jön azzal a mondattal, hogy a bizalom alapvető. Pár szót mégis érdemel. Valóban igaz, hogy ha az egyik vagy mindkét fél részéről bizalmi kérdés merül fel, az egy halálos ítélettel ér fel. Volt még az írás elején egy szösszenet arról, hogy "beszélgetni kell". A bizalom esetén ez kevés. Ezt tudni kell. Legyen szó megcsalásról, vagy tintázásról, vagy bármiről. Nominális esetben nem szabad, hogy megforduljon az egyik fejében, hogy ha a másik pl. konferenciára megy, akkor ott megcsalás történhet. Ha megfordul, az olyan, mint a lassan ölő méreg.
Szex. Remélem, nem gondoltad, hogy kimarad. :)
Mikor is jó az? Ha mindkét félnek jó. Maradéktalanul, tökéletesen ki kell egészítse egymást a két fél. Ha valakinek valami hiányzik, akkor ne célozgasson, ne pofákat vágjon, hanem mondja. Ha valami hiányosság van, az egy igen sarkalatos kérdés egy kapcsolatban, mégsem a nem megoldható problémák egyike. Szorgalommal, türelemmel és szeretettel minden esetben áthidalható bármely hiányosság. Az erotika biológiailag, szellemileg és lelkileg is szükséges. Sokan mondják, hogy e három a férfiban és a nőben nem ugyanolyan arányban van jelen, de ettől még tény. A lányok szépek lesznek tőle, a fiúk nyugodtabbak. És ha a szexszel baj van, akkor az nem szül jót. Az az erotika legyen szép, legyen intelligens, és szeretetteljes. Szó nincs arról, hogy a vágynak, hormonoknak határt kell szabni. Isten őrizzen tőle. Ami jó, az jó. Talán az a legszerencsésebb megfogalmazás, hogy "meg kell adni a módját". Önzőség szigorúan kizárt. Egy pillanatra ismét visszamutatnék egy kicsivel feljebb, hogy a mindennapi egészség és fittség itt is sarkalatos. Hogy ne legyen szükség kompromisszumokra, mindkét fél köteles a saját testéről gondoskodni, hogy az kívánatos maradjon. Ha úgy tetszik, esélyt kell adni arra, hogy a másik megkívánjon.
Végül, de nem utolsó sorban pokoli/mennyei mélységig, feltétel nélkül, a hajától a lába kisujjáig szeretni kell a másikat. Ez a mondat felér az E=MC2 törvény örökérvényűségével. Ha az érzést meg lehetne magyarázni, (hormonokkal, vagy agyi elektromos impulzusokkal, vagy mittudomén) akkor már nem lenne értelme. Ez egy érzés, aminek tünetei vannak. Izgul az ember találka előtt. Szeret hozzáérni a másikhoz. Hiányzik a másik. Egyfolytában úgy érzi, hogy szeretne adni valamit neki. (Nem feltétlenül materiális jószágot.) Hadd ne soroljam, eljuthatok odáig, hogy "Neki adja az utolsó szelet szalámit", de nem akarom már bő lére engedni. Talán még annyit, hogy szeretni valakit nem feltétlenül az erényei miatt kell. Vannak olyan esetek, amikor az apró hibák kedvesnek tűnnek. Ha pl. egy férfi úgy eszik, mint a gyerekei, és egyfolytában leeszi magát. Vagy ha egy nő esetlenül bánik egy csavarhúzóval.
Nagyon fura, most hogy ezt az egészet átolvastam, feltűnt, hogy egy szót nem ejtettem a szerelemről. Lehet, hogy nincs benne? Ezt a kérdést én itt és most nyitva hagyom. Nem tudom. Van egy válasz, amit remélek. Majd a jövő megmondja.
Végül egy idézet, sok helyen láttam már az interneten kiírva.
"Nem az a jó partner, akivel le tudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem"
