Nogee

Megígértem, hogy megírom. Hát tessék, itt van, nem hazudtam.

Hogy miért ragadtam billentyűzetet? Mert egyesek olyan szarul csinálják, hogy már engem sért.

Most fogadjunk, hogy hüledezel, hogy hogy lehet ilyet leírni. Így.Te is hazudtál már, pontosan tudom. Ha azt állítod, hogy nem, akkor hazudtad a legnagyobbat. Persze, ebbe beleszámoltam azt is, amikor az asszony hazajön a fodrásztól, és úgy néz ki, mint egy felajzott vécékefe, és te megmondod, hogy „Jaj, de csinos vagy drágám!”, vagy amikor a pasas főz egy szerinte isteni pörköltet, és beleborítja a sótartót, de te megeszed, mert szereted. Pedig, ha őszinte lennél, le sem nyelnéd. De ennek is megvan a művészete, és lehet úgy csinálni, hogy ne bántsd meg a másikat. A legtöbb apró igaztalanság nem fáj, és a legtöbbször arra való, hogy ne bántsd meg a másikat. Utána jönnek viszont a kőkemény „pofánhazudások”, amikkel önmagadat szeretnéd jobb/kevésbé rossz helyzetbe hozni, valamit eltitkolni, beljebb pozícionálni, vagy egyéb. Megpróbálom összehozni, hogy hogy is kell ezt művelni.

Nem tartozik rám, hogy mire használod, meg hogy miért. Vagy hogy használod-e egyáltalán. Én túl hülye vagyok ahhoz, hogy fejben tartsam, hogy kinek mit hazudtam. Igaz, néha megpróbálom, de kevés sikerrel.

Gondolkozz el azon, hogy megéri-e. Ugyanis hazugsággal olyan terhet veszel magadra, amit nem biztos, hogy kockáztatni érdemes, bármekkora füllentésről legyen szó. És tudd meg, hogy onnantól elágazik az életed egy igaz, és egy hamis ágra.

Csigavér. Az emberek többsége úgy él, hogy olyan kérdéseket tesz fel, amire nem tudja a választ. (És óvakodj a többitől.) Légy magabiztos. Ne gyakorold a szöveget, mert feltűnő, ha úgy mondod, mint egy verset. Hogy is volt? „Minden körülmények között az Operában voltunk”. Sarkított példa, de látszik, hogy miről is van szó. És fontos még, hogy a magabiztosságot se játszd túl. Mert ismét csak feltűnő. És ne beszélj másképp, mint ahogy szoktál. Nem hiszed el: Feltűnő.  

Akkor mégis hogyan tervezzek? – Kérdezheted. Jogosan. Az a legjobb, ha a fedő sztoridat lejátszod magadban, mint ha megtörtént volna. És folytasd.

Tégy bele igazságot! Akkor jössz ki a legjobban, ha gyakorlatilag beismerő vallomást teszel, csak egy kis részletet hallgatsz el, vagy másítasz meg. mint tudjuk, az ördög is a részletekben van. Ami neked most fontos.

Van egy fura fajta is: Igazat hazudni. Ha a sztorid egy bődületes baromság, azt elő lehet úgy adni, hogy valami frappáns, elnézhető kis füllentésnek tűnjön.

Figyelj a reakcióra! Mély levegő, és ne magyarázd túl! Soha ne mondj többet, mint amennyit kell. És ne ragaszkodj túl agresszívan az igazadhoz.

Terelj, de ne feltűnően! Volt egy Garfield, amiben a Jon megkérdezte a cicát, hogy nem látta-e a papagájt. Erre az állat nekiáll fütyülni. Jön a reakció:
-Nem is tudtam, hogy tudsz fütyülni…
-Témaváltás érdekében szteppelni is…
Elég kellemetlen, nem? A terelés legyen finom, mint ha mi sem történt volna. És próbálj meg úgy csinálni, mint ha nem vallatáson lennél. Mert akkor már védekezel, és kevés lesz a siker.

A legfontosabb, hogy kinek nem mondasz igazat. Ha szeretsz valakit, akkor már most felejtsd el a hazugság gondolatát is. Legyen az jószándékú, vagy rosszándékú. A székelykáposzta ízű pörköltet azért edd meg. :) Egyéb esetben viszont vedd számításba az alany intelligenciáját, érzelmi állapotát, és vesd össze a sajátoddal. Ha feletted áll, bukó. Vigyázz, mert lehet, hogy tudja a választ a kérdésre. Úgyhogy azokat a kérdéseket, amiket fel lehet tenni a sztoriddal kapcsolatban, tedd fel előbb magadnak, és válaszolj rájuk. És nyugodtan feltételezheted a legrosszabbat, úgyis azok a kérdések fognak előjönni. De ami nem kérdés, arra ne válaszolj! Találd meg az arany középutat.  

Kreatívan! Mint az előbbiből is látszik, egy egész kis történetet meg kell írnod magadban. Színezheted igazsággal, úgy szebb lesz.

És ésszel. A tök egyértelműt nem kell letagadni. Csak hülyét csinálsz magadból. Eltörted a vázát? Ismerd be. Ne csinálj magadnak felesleges bonyodalmat. Persze, hogy vannak esetek, amikor egy botlást kell elsimítani. Valamit, amire nem vagy büszke. Akkor kezdd azzal, hogy ne reklámozd, és ne írd ki a homlokodra.    

És egyvalamit véss bele az agyadba: Kiderül. Mindig.

Azért a tudomány a másik oldalt is megilleti. Ha feltételezed, hogy áldozat vagy, vagy az leszel. Csak így, pontokban.

1. Ne tégy fel olyan kérdést, amire nem tudod a választ.
2. Tudj indirekt kérdezni. Ne pacekba a lényeget, mert arra lesz válasz.
3. Kérdezz a részletekre.
4. Ne nyugodj bele, ha azt hallod, amit hallani akarsz. Az a bűnös szándéka.
5. Ha valami olyat érzel, hogy most más, mint szokott, akkor kezdhetsz gyanakodni.

Sajnos van olyan, amin segíteni nem lehet. Ha az ember magának hazudik. És a legrosszabb, ha el is hiszi. De ezt majd egy másik cikkben.

Ezt eddig is tudtam – gondolhatod. Jó, akkor csináld. Vagy ne csináld. Ezt különben is azok kedvéért írtam, akik olyan pocsékul csinálják, hogy már nekem kellemetlen. Tégy meg valamit. Vagy használd a tudományt tökéletesen, vagy ne használd.

 A tudomány sava-borsa rajtad múlik.

A múltkor írtam egy hosszabbat a párkapcsolatokról.
Itt az ideje, hogy a hátoldalát is leírjam neked.

Eltelt egy pár év. Voltam fent, voltam lent. És arra jöttem rá, hogy gyakorlatilag minden ember hazudik. Talán emlékszel az előző írásban leírtakra. Ez egy kapcsolatot kizár. Legyen az baráti, szerelmi, családi, vagy egyéb kapcsolat.

Van egy (pár) kedvenc kocsmám, ahová betérek néha napján, hogy megünnepeljem a hét első keddjét. És olyankor egy viceházmester mellett az egyik kedvenc hobbimat gyakorlom. Leülök, felveszem a fülhallgatómat, csak nem kapcsolom be a zenét. És hallgatom a körülöttem ülőket. Ha profin akarom csinálni, akkor még valami véletlenszerű ütemet is kopogok az asztalon.  

Megdöbbentően ritka, hogy egy pár jöjjön el az ivóba. Én jobban szeretek a barátaimmal iszogatni, kötetlenül beszélgetni. Talán Te is.

Kötetlenül.

Mit is jelent ez? Azt, hogy bármiről? Vagy bárkivel? Hát nem. Ilyenkor olyanokat mondunk ki, amit egyébként soha. És tökéletesen biztos, hogy nem az alkohol teszi.

Zárójeles szakasz. Mielőtt még elkönyvelsz alkoholistának, közlöm, hogy a cikk elején említett kocsmás dumát bevezetőnek szántam, hogy mégse tűnjön úgy, hogy az első mondatomban anyázok a társadalomra. A cikkben említettek igazak egy étteremre, egy játszótérre, egy színházra is. Zárójel bezárva.

Szóval, ahogy ülök, és hallgatom a népet, ahogy kötetlenül beszélget, egyre kevésbé a "kötetlen" szó ugrik be, inkább a „kegyetlen”. Mellettem ült egy négytagú társaság, olyan bankár kinézetű hímek. Makulátlan cipő, fekete nadrág, és különböző szigorúan egyszínű ing. Olyan bizalomgerjesztő figurák. Gondolom, épp munkából jöttek, csak úgy, mint én. És hát miről beszélgetnek a fiúk egy kocsmában? A pináról, mi másról? És nehogy azt hidd, hogy az a stílus ment, hogy „az a lány most egy pár kilót felszedett, de még így is csinos”. Hanem kőkemény, nyers kegyetlenséggel közölték, hogy annak a csajnak akkora a picsája, mint egy hordó.  Ezt így megbeszélték, utána még téma volt, hogy ki hányra megy másnap dolgozni, kezet fogtak kulturáltan, (ahogy annak idején a papától tanulták) és távoztak. És te, aki másnap bemész a bankba, hogy a kis lakásodhoz hitelt végy fel, ezek közül valamelyikkel fogsz beszélgetni.

Én is hím vagyok, és én is beszélgettem már hasonlóan. És Te, ha ezt olvasod, (és véletlenül lány vagy), bólogatsz, és azt gondolod, hogy hát igen, ilyenek a férfiak, és mind bunkó. Hát akkor kapaszkodj. A csajok sokkal gusztustalanabbul csinálják ugyanezt. A beszélgetéseik kegyetlenségétől elmegy az életkedvem.

Amikor elmész egy vendéglátó objektum toalettjére, nem egyszer előfordul, hogy a szellőző rács a fiú klozett meg a női között egybe nyílik. És ott hallottam olyan dumákat, hogy az első gondolatom az volt, hogy hányni kell. Sokaknak nem újdonság, hogy a pasik meg a pénz körül van a téma. Nem egyszer hallottam már, hogy „majd lefekszem vele, és kineveztetem magam ennek vagy annak”. (Utána ezek a lányok azok, akik ha véletlenül előkerül valahonnan egy szerencsétlen fasz (mint én),aki mondjuk mimóza módon szeretné szeretni őket,  megkapják, hogy "ettől a pasitól rosszul vagyok/hányni kell tőle, ) De ez elmegy. Ha valakit megneveltek otthon, akkor ez nem fordul elő. Semmi baj, mindannyian hallottunk már ilyet. De ha valakinek az anyjának a betegsége vicc tárgyát képezi, vagy bármilyen testi hiányosság perceken át lehet élcelődés tárgya, ott már baj van. Gondolhatod, hogy „minek járok ilyen késdobálókba, ahol ez a stílus.” Erre az a válaszom, hogy ezeket nem kocsmában hallottam, hanem egy színházban. És képzeld, volt pofám megvárni a mellékhelység előtt a hölgyeket. Csak hogy megnézzem őket. Nem punk. Nem hippi. Nem rocker. Hanem három igényesen öltözött, csinosan és szolidan sminkelt, 25-30 körüli lány jött ki. Talán olyan, mint amilyet barátnőnek, vagy feleségnek el tudnál képzelni.

Tételezzük fel, hogy van egy lány/fiú, akit kinéztél magadnak, ne adj Isten, beleszerettél. Együtt kávéztok, teáztok, pacaloztok, vagy valami általad kedvelt tevékenységet együtt folytattok. És kiöntöd neki a szíved. A lábai elé omlasz, és a elmeséled neki az összes érzésedet. elmondod neki az összes tervedet.  Ő kedvesen mosolyog. És bólogat, hogy egyetért. Vagy esetleg még kiegészíti a sajátjával. (Mint ahogy az előző agymenésemben elmeséltem, ez kívánatos.) És tudd meg, hogy legközelebb, amikor a szíved választottja kocsmába megy, a Te terved lesz az évezred poénja. És nyugodtan sírva lehet fakadni, akkora sértések fognak elhangzani.

De sebaj! A világ így működik, amióta forog a föld. Amiről nem tudsz, az nem fáj. És könnyű ezekkel együtt élni.  De van ennél lejjebb is.

Amikor egy hasonló beszélgetés a füled hallatára hangzik el. Hasonló kegyetlenséggel. És egy olyantól, akit szeretsz. Ebből a magam példáját szeretném felhozni. Volt egy nő, akit nagyon szerettem, a gyermekeim anyja. Azt hittem, hogy ez a stílus tőle idegen. Hát tévedtem. Épp rólam beszélgetett a nővéremmel. Tudni lehetett, hogy az a kérdés, hogy miért nem fekszik le velem. Mármint a feleségem. Az volt rá a válasz, hogy „Miért, te le tudnál feküdni egy 120 kilós kövér disznóval??”

Mindenki vonja le magának a saját következtetéseit. Sajnálatos módon, a válasz (vád) adekvát, és igaz. De ezt a kegyetlenséget senki sem akarja hallani. És Te, ha legközelebb lelki életet élsz a partnereddel, számíts rá, hogy bármi, amit mondasz, fegyver lesz ellened, ha véletlenül egyszer a kényelmesen unalmas hétköznapok fogaskerekei közé homokszem kerül.

Kapaszkodj. Megy ez még lejjebb.

Amikor a kiszemelted/partnered eme sötét oldala a szemed előtt bontakozik ki. Profánabbul megfogalmazva a pofádba kapod ugyanezt. Ha mondjuk valamiben gyenge vagy, vagy lelki sérült. És hidd el nekem, ha azt mondom, hogy ha manapság beleszeretsz valakibe, akkor mindkettő igaz lesz rád. Gyenge leszel, és sérülékeny. Megmenthető az életed, ha viszonzott a szerelmed. Viszont ha nem, akkor jaj neked. Akkor megkapod, (pacekba) hogy te milyen hülye is vagy valójában, és hogy egy gyenge szar vagy. Mindezt azelőtt, hogy bebizonyíthatnád, hogy nem is. És hazugság volt minden, ami jó volt.

Ha minden igaz, akkor mostanra megért benned a gondolat, hogy „ez egy hülye depressziós fasz”. Ha ezt egy pár hónappal ezelőtt mondod, akkor lesütöm a szemem, bólintok, és kitörlöm az írást, és elmegyek aludni. De most… Elismerem, hogy ezt átolvasván, van benne valami. De az, hogy mindannyiunknak  van egy kegyetlen sötét oldala, igaz lehet. És néha, amikor elmész egy méregdrága bárba, hogy megünnepeld magad, talán többedmagaddal, és tudjátok egymásról, hogy milyenek vagytok, és mégis toleránsan mosolyogtok, akkor remélem, majd eszedbe jut ez az írás. És talán az is, hogy valahol valaki érez irántad valamit. És lehet, hogy nem kéne ezt egy jóízű röhögéssel hazavágni. Emlékszel, amikor az előző cikkemben az őszinteségről írtam? Rakd össze ezt, meg azt… És tanulj egy kis empátiát, a kedvemért.

Talán úgy a legegyszerűbb, ha egy triviális faszsággal kezdem.
Kell hozzá egy férfi, meg egy nő. Talán hülyeségnek hangzik. Egy bővebb mondatban Karinthy Frigyes írta le jól: "Ha ülök egy szobában, akkor ember vagyok, ha belép egy nő, akkor férfi leszek, és annál inkább vagyok férfi, minél inkább nő az, aki belépett.”

Szintén alapvetés, hogy az egyik fél elfogadja a másik lényét. Anélkül, hogy változtatni akarna rajta. Hibákkal együtt. De ezeket a hibákat nem a szőnyeg alá kell söpörni, hanem felszínre kell hozni .Mert mind olyan, mint egy szálka a köröm alatt. És a jó kapcsolat olyan, hogy megéri változni a másikért.

Egy kapcsolat tartósságát csak kőkemény munkával lehet fenntartani. Nincs ellustulás! Ha valakinek lejárt a munkaideje, akkor jön egy műszak, ami arra hivatott, hogy valami olyat tegyen az ember, ami a partnerének kedves. És itt meg kell jegyezni, hogy a kapcsolat csak úgy működik, ha mindkét fél él. És egészséges. Tehát szó nem lehet róla, hogy az egyik fél a kapcsolatért, vagy a másik félért elhagyja magát. Mindkét fél igényességet köteles mutatni önmagával szemben. A hétköznapi egészség, higiénia, fittség, ápoltság nélkülözhetetlen. Kívánatosnak kell maradni. "Ki lehessen menni vele az utcára".

Beszélgetni kell. Az olyan párbeszédek, hogy "-Mi volt a melóban? -Semmi" megengedhetetlenek. Minden gondot, problémát, azonnal meg kell beszélni. És természetesen az örömöt, boldogságot is meg kell osztani a másikkal. 

Sajnálatos módon materialista világban élünk, és virágzik a vadkapitalizmus. Tehát az egésznek van egy anyagi vonzata. (Vagy csináljuk úgy, mint ha nem lenne?) Lehet az kevés pénz, vagy sok. Nem számít. És a közös életet ehhez mérten kell beállítani. Ez nem azt jeleni, hogy nem kell többre vágyni, csupán azt, hogy reális célokat kell felállítani. A lehetetlenért küzdeni lehet, Sziszüphosz is megtette. Nem megengedhető, hogy az egyik fél lustaságából/tehetetlenségéből kifolyólag hiányt szenvedjen a pár. 

A férfi állandóan köteles éreztetni a nővel, hogy nő, és vice versa. És ez nem abból áll, hogy a "nő helye a konyhában van." Hanem a női mivoltát kell hangsúlyozni. Meg kell dicsérni a küllemét, illatát, szépségét, alakját. Büszkének kell lenni rá, akár a külsője miatt, akár egy munkahelyi siker miatt. A nő éreztesse a férfival, hogy férfi, és várja is el, hogy eszerint éljen, cselekedjen. A férfi kötelessége megvédeni a párt, vagy családot. A férfi legyen erős, bírja el a nehéz dolgokat. Mind fizikailag, mind lelkileg. De a nő ne tegyen úgy, mint ha férfi lenne.

Fontos, hogy legyen egy közös téma, vagy munka. Kell valami, ami egyébként is összeköti a feleket. Legyen az bármi. Akár sárkányeregetés, csillárgyártás, egészségturizmus, tánc, zene, gasztronómia, vagy egyéb. És kurva fontos, hogy az egy pozitív élmény legyen. És tartós. Egy filmben azt mondták,, hogy a válsághelyzetben született kapcsolatok soha sem tartósak. Talán ez azt jelentheti, hogy ha valami mélyponton (trauma, háború, dögvész, siralom, betegség, halál, lelki bánat) összekötötte a két felet egy közös cél, az elmúlik. Mert örvendetes, hogy elmúljon. Ha már vége a bajságnak, akkor megszűnik a cél. Okafogyott lesz. 

Tudni kell a másikról mindent. Tudni kell, ha az egyik félnek pollenallergiája van, akkor nem szabad programot szerveznie a virágkarneválra. Ilyen és ehhez hasonló figyelmességek sorozata meghatározó egy kapcsolatban. 

Mindenki jön azzal a mondattal, hogy a bizalom alapvető. Pár szót mégis érdemel. Valóban igaz, hogy ha az egyik vagy mindkét fél részéről bizalmi kérdés merül fel, az egy halálos ítélettel ér fel. Volt még az írás elején egy szösszenet arról, hogy "beszélgetni kell". A bizalom esetén ez kevés. Ezt tudni kell. Legyen szó megcsalásról, vagy tintázásról, vagy bármiről. Nominális esetben nem szabad, hogy megforduljon az egyik fejében, hogy ha a másik pl. konferenciára megy, akkor ott megcsalás történhet. Ha megfordul, az olyan, mint a lassan ölő méreg.

Szex. Remélem, nem gondoltad, hogy kimarad. :) Mikor is jó az? Ha mindkét félnek jó. Maradéktalanul, tökéletesen ki kell egészítse egymást a két fél. Ha valakinek valami hiányzik, akkor ne célozgasson, ne pofákat vágjon, hanem mondja. Ha valami hiányosság van, az egy igen sarkalatos kérdés egy kapcsolatban, mégsem a nem megoldható problémák egyike. Szorgalommal, türelemmel és szeretettel minden esetben áthidalható bármely hiányosság. Az erotika biológiailag, szellemileg és lelkileg is szükséges. Sokan mondják, hogy e három a férfiban és a nőben nem ugyanolyan arányban van jelen, de ettől még tény. A lányok szépek lesznek tőle, a fiúk nyugodtabbak. És ha a szexszel baj van, akkor az nem szül jót. Az az erotika legyen szép, legyen intelligens, és szeretetteljes. Szó nincs arról, hogy a vágynak, hormonoknak határt kell szabni. Isten őrizzen tőle. Ami jó, az jó. Talán az a legszerencsésebb megfogalmazás, hogy "meg kell adni a módját". Önzőség szigorúan kizárt. Egy pillanatra ismét visszamutatnék egy kicsivel feljebb, hogy a mindennapi egészség és fittség itt is sarkalatos. Hogy ne legyen szükség kompromisszumokra, mindkét fél köteles a saját testéről gondoskodni, hogy az kívánatos maradjon. Ha úgy tetszik, esélyt kell adni arra, hogy a másik megkívánjon.

 
Végül, de nem utolsó sorban pokoli/mennyei mélységig, feltétel nélkül, a hajától a lába kisujjáig szeretni kell a másikat. Ez a mondat felér az E=MC² törvény örökérvényűségével. Ha az érzést meg lehetne magyarázni, (hormonokkal, vagy agyi elektromos impulzusokkal, vagy mittudomén) akkor már nem lenne értelme. Ez egy érzés, aminek tünetei vannak. Izgul az ember találka előtt. Szeret hozzáérni a másikhoz. Hiányzik a másik. Egyfolytában úgy érzi, hogy szeretne adni valamit neki. (Nem feltétlenül materiális jószágot.) Hadd ne soroljam, eljuthatok odáig, hogy "Neki adja az utolsó szelet szalámit", de nem akarom már bő lére engedni. Talán még annyit, hogy szeretni valakit nem feltétlenül az erényei miatt kell. Vannak olyan esetek, amikor az apró hibák kedvesnek tűnnek. Ha pl. egy férfi úgy eszik, mint a gyerekei, és egyfolytában leeszi magát. Vagy ha egy nő esetlenül bánik egy csavarhúzóval.

Nagyon fura, most hogy ezt az egészet átolvastam, feltűnt, hogy egy szót nem ejtettem a szerelemről. Lehet, hogy nincs benne? Ezt a kérdést én itt és most nyitva hagyom. Nem tudom. Van egy válasz, amit remélek. Majd a jövő megmondja.

Végül egy idézet, sok helyen láttam már az interneten kiírva.
"Nem az a jó partner, akivel le tudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem"