Megígértem, hogy megírom. Hát tessék, itt van, nem hazudtam.
Hogy miért ragadtam billentyűzetet? Mert egyesek olyan szarul csinálják, hogy már engem sért.
Most fogadjunk, hogy hüledezel, hogy hogy lehet ilyet leírni. Így.Te is hazudtál már, pontosan tudom. Ha azt állítod, hogy nem, akkor hazudtad a legnagyobbat. Persze, ebbe beleszámoltam azt is, amikor az asszony hazajön a fodrásztól, és úgy néz ki, mint egy felajzott vécékefe, és te megmondod, hogy „Jaj, de csinos vagy drágám!”, vagy amikor a pasas főz egy szerinte isteni pörköltet, és beleborítja a sótartót, de te megeszed, mert szereted. Pedig, ha őszinte lennél, le sem nyelnéd. De ennek is megvan a művészete, és lehet úgy csinálni, hogy ne bántsd meg a másikat. A legtöbb apró igaztalanság nem fáj, és a legtöbbször arra való, hogy ne bántsd meg a másikat. Utána jönnek viszont a kőkemény „pofánhazudások”, amikkel önmagadat szeretnéd jobb/kevésbé rossz helyzetbe hozni, valamit eltitkolni, beljebb pozícionálni, vagy egyéb. Megpróbálom összehozni, hogy hogy is kell ezt művelni.
Nem tartozik rám, hogy mire használod, meg hogy miért. Vagy hogy használod-e egyáltalán. Én túl hülye vagyok ahhoz, hogy fejben tartsam, hogy kinek mit hazudtam. Igaz, néha megpróbálom, de kevés sikerrel.
Gondolkozz el azon, hogy megéri-e. Ugyanis hazugsággal olyan terhet veszel magadra, amit nem biztos, hogy kockáztatni érdemes, bármekkora füllentésről legyen szó. És tudd meg, hogy onnantól elágazik az életed egy igaz, és egy hamis ágra.
Csigavér. Az emberek többsége úgy él, hogy olyan kérdéseket tesz fel, amire nem tudja a választ. (És óvakodj a többitől.) Légy magabiztos. Ne gyakorold a szöveget, mert feltűnő, ha úgy mondod, mint egy verset. Hogy is volt? „Minden körülmények között az Operában voltunk”. Sarkított példa, de látszik, hogy miről is van szó. És fontos még, hogy a magabiztosságot se játszd túl. Mert ismét csak feltűnő. És ne beszélj másképp, mint ahogy szoktál. Nem hiszed el: Feltűnő.
Akkor mégis hogyan tervezzek? – Kérdezheted. Jogosan. Az a legjobb, ha a fedő sztoridat lejátszod magadban, mint ha megtörtént volna. És folytasd.
Tégy bele igazságot! Akkor jössz ki a legjobban, ha gyakorlatilag beismerő vallomást teszel, csak egy kis részletet hallgatsz el, vagy másítasz meg. mint tudjuk, az ördög is a részletekben van. Ami neked most fontos.
Van egy fura fajta is: Igazat hazudni. Ha a sztorid egy bődületes baromság, azt elő lehet úgy adni, hogy valami frappáns, elnézhető kis füllentésnek tűnjön.
Figyelj a reakcióra! Mély levegő, és ne magyarázd túl! Soha ne mondj többet, mint amennyit kell. És ne ragaszkodj túl agresszívan az igazadhoz.
Terelj, de ne feltűnően! Volt egy Garfield, amiben a Jon megkérdezte a cicát, hogy nem látta-e a papagájt. Erre az állat nekiáll fütyülni. Jön a reakció:
-Nem is tudtam, hogy tudsz fütyülni…
-Témaváltás érdekében szteppelni is…
Elég kellemetlen, nem? A terelés legyen finom, mint ha mi sem történt volna. És próbálj meg úgy csinálni, mint ha nem vallatáson lennél. Mert akkor már védekezel, és kevés lesz a siker.
A legfontosabb, hogy kinek nem mondasz igazat. Ha szeretsz valakit, akkor már most felejtsd el a hazugság gondolatát is. Legyen az jószándékú, vagy rosszándékú. A székelykáposzta ízű pörköltet azért edd meg. :) Egyéb esetben viszont vedd számításba az alany intelligenciáját, érzelmi állapotát, és vesd össze a sajátoddal. Ha feletted áll, bukó. Vigyázz, mert lehet, hogy tudja a választ a kérdésre. Úgyhogy azokat a kérdéseket, amiket fel lehet tenni a sztoriddal kapcsolatban, tedd fel előbb magadnak, és válaszolj rájuk. És nyugodtan feltételezheted a legrosszabbat, úgyis azok a kérdések fognak előjönni. De ami nem kérdés, arra ne válaszolj! Találd meg az arany középutat.
Kreatívan! Mint az előbbiből is látszik, egy egész kis történetet meg kell írnod magadban. Színezheted igazsággal, úgy szebb lesz.
És ésszel. A tök egyértelműt nem kell letagadni. Csak hülyét csinálsz magadból. Eltörted a vázát? Ismerd be. Ne csinálj magadnak felesleges bonyodalmat. Persze, hogy vannak esetek, amikor egy botlást kell elsimítani. Valamit, amire nem vagy büszke. Akkor kezdd azzal, hogy ne reklámozd, és ne írd ki a homlokodra.
És egyvalamit véss bele az agyadba: Kiderül. Mindig.
Azért a tudomány a másik oldalt is megilleti. Ha feltételezed, hogy áldozat vagy, vagy az leszel. Csak így, pontokban.
- Ne tégy fel olyan kérdést, amire nem tudod a választ.
- Tudj indirekt kérdezni. Ne pacekba a lényeget, mert arra lesz válasz.
- Kérdezz a részletekre.
- Ne nyugodj bele, ha azt hallod, amit hallani akarsz. Az a bűnös szándéka.
- Ha valami olyat érzel, hogy most más, mint szokott, akkor kezdhetsz gyanakodni.
Sajnos van olyan, amin segíteni nem lehet. Ha az ember magának hazudik. És a legrosszabb, ha el is hiszi. De ezt majd egy másik cikkben.
Ezt eddig is tudtam – gondolhatod. Jó, akkor csináld. Vagy ne csináld. Ezt különben is azok kedvéért írtam, akik olyan pocsékul csinálják, hogy már nekem kellemetlen. Tégy meg valamit. Vagy használd a tudományt tökéletesen, vagy ne használd.
A tudomány sava-borsa rajtad múlik.
